Hobbisarok :-)

Az úgy kezdődött, hogy anyu meglepett egy varrógéppel. Ezek után elszabadult itthon a fantáziánk! Ha már van egy szép gép, akkor legyen hol dolgoznom vele, ezért kell nekem egy saját asztal, meg polc, meg szekrény, meg...... Az én drága párocskám rögtön nekiállt kombinálni, méricskélni, tervezgetni, így született meg az én sarkom. Ez az ajtó háta mögött van, egyetlen szépséghibája, hogy természetes fényt nem nagyon kap, mert a szoba másik felében lakozik. Na jó, azért szerencsém van, mert a nagyszobán nálunk nem egy szimpla ablak van, hanem egy kétszárnyú erkélyajtó, Szóval azért fényt kapok, ha süt a nap. Ez ugye most, hogy lassan kezdődik a tél nem sűrűn lesz. :-( Fájlalom is nagyon a dolgot, mert én napimádó vagyok, és telente ezért kissé magambazuhanok.

Szerdára elkészült az asztal, de csak szombaton hoztuk el, mert akkor voltunk itthon. Na ez a művelet sem volt túl egyszerű, mert ugye mi autó nélküli család vagyunk, ezért gyalogosan-mondhatni a hátunkon-hoztuk el. Este egyikünket sem kellett altatni, cserébe mára olyan izomlázunk volt, hogy alig bírtunk mozogni. Pedig a neheze még hátra volt. A RÁMOLÁS! Hát nem egyszerű ez nálunk, mert mindketten nagy gyűjtögetők vagyunk. Olyan dolgok kerültek elő, hogy csak kamilláztunk. A képeken az én kis sarokom látható, meg persze a varrógépem, hiszen itt fogok dolgozni. A képen látható rend csak itt lelhető fel, a lakás többi pontján olyan rumli van, mintha a Katrina hurrikán járt volna körbe. Ja és nem csak a mi szobánk ilyen, hanem Szilveszteré is, mivel hozzá került át ebből a sarokból a könyvespolc. A könyvek viszont még az emeletes ágy alsó ágyán vannak, aminek csak szegény Hópihe nem örül, mert Ő szokott ott aludni. Szegénykém éppen csak be tudja vackolni magát a könyvek, és más egyéb közé, ezért kicsit összepakoltunk ott is. A végleges rend kialakítása Karcsira fog várni, mert Ő lesz itthon a gyerekekkel az őszi szünetben, meg aztán, én hiába pakolok, úgyis átrámol utánam.
Cinella